Amerikai nyúlós költésrothadás
Méhcsaládok százainak pusztulását okozza évente a nyúlós költésrothadás baktériuma.
Évente több száz méhcsalád kerül elégetésre az egyik legveszélyesebb baktérium a Paenibacillus larvae okozta betegség miatt.
A nyúlós költésrothadás a mézelő méh fiasításának régóta ismert bakteriális fertőző betegsége.
A betegséget White 1904-ben fedezte fel Észak-Amerikába, ezért korábban amerikai költésrothadásnak is nevezték. A betegség nevében szereplő „nyúlós” szó a betegség mivoltára utal: a korokózó által elpusztított álca egy idő után elfolyósodik, és nyúlós anyag válik belőle.
A betegség kórokozója:
A baktérium pálcika alakú 3µm hosszú és 0,6µm széles, melynek felületét csillószőrök borítják. Ezen csillószőrök segítségével mozog. A vegetatív alak belsejében spórák vannak, amelyeik igen ellenállóak a hőnek, kiszáradásnak de még a fertőtlenítő szereknek is. A spórák évtizedekig megőrzik csiraképességüket.
Az álcák a beteg családok táplálékában lévő nyúlós spórák által fertőződnek. Az álca belében a spóra kicsirázik, majd miután a méhek a fiasításos sejtet lefedték, a baktérium elözönli az álca testét és elpusztítja azt. 
Ezt követően az álca teste elfolyosósodik, majd beszárad és spórákat képez. A méhek tisztogató ösztönük hatására megpróbálják kitakarítani az elpusztult álcát a sejtekből, de a takarítás hatására a spórákat széthordják a kaptáron belül.
Betegség tünetei:
A nyúlós költésrothadás a fedett fiasítás betegsége, így betegség a fiasításos időszakban (februártól októberig) bármikor felütheti a fejét. A beteg fiasítás elveszti porcelánfehér színét. Kezdetben sárgás, később kávébarna színűvé válik. Ekkor az elpusztult álca teste folyékonnyá válik melyből egy nyúlós fonálszerű anyag húzható.
A betegségnek enyvre emlékeztető szaga van. A kezdetben folyékony anyag pikkelyszerűen beszárad, pörk képződik. Ekkor a betegség már legalább egy hónapja megtalálható a kaptárban. 
Egyetlen pörk 2,5milliárd spórát tartalmaz, mely spóra a kutatások szerint akár 70 évig is életképes.
A betegség további tünete még a hézagos fiasítás és a horpadt, lyukas sejtfedél.
A betegség terjedése:
A megbetegedett család idővel legyengül, népessége megcsappan. Hordástalan időben emberi beavatkozás nélkül az ilyen család mézkészletét más, egészséges és erős családok lerabolják, minek következtében a betegség szétterjed nemcsak a méhészetben, hanem a környék más méhészeteiben is.
Másik gyakori módja a betegség terjedésének a méhész saját maga. Ha a családok ellenőrzésekor a méhész nem veszi észre a betegséget, és nem áll meg azonnal a családok további vizsgálatával a kaptárszolga, füstülő használatával továbbviszi a betegséget. Akár az egész állományra.
Betegség felszámolása:
A spóra rendkívüli ellenálló képessége miatt a gyógyszeres védekezés teljesen kizárt. A spóra ugyanis nyugalmi állapotban van, nem táplálkozik, így ha antibiotikumos kezelés hatására az aktív baktériumok el is pusztulnak, a kezelés befejezése után a spórákból a betegség újra kiújul.
Ezért Magyarországon a betegség leküzdésére egy radikális eljárást alkalmaznak, ami a méhek leöléséből majd a méhészet kaptárainak, méhészeti felszerelésének elégetéséből áll. Mindezt állami kártalanítás mellett.
A jogszabályok alapján a betegség jelentésköteles, melyet, ha a laboratórium visszaigazol, az állategészségügyi hatóságok egy 5km-es sugarú zárlatot rendelnek el. Tilos a zárlat alatt álló területről méheket ki- vagy oda bevinni, valamint méhészeti felszerelést, kaptárt, mézet kivinni. A leölést követően 60napos megfigyelési idő veszi kezdetét.
A radikális védekezés szükséges ahhoz, hogy más méhészetek ne fertőződjenek meg. A méhek nem tarthatóak zárt istállókban, ólakba, így nem lehet megakadályozni azt sem, hogy egyik méhészet méhei átrepüljenek más méhészetekbe. Illetve a méhészeti év során a méhészek a méhlegelők jobb kihasználása érdekében vándoroltatják a méhcsaládokat, így a betegséget akár több száz kilométerre el tudják vinni, vagy onnan haza tudják hozni.
Mindezek tudatában nagyon fontos a méhészek becsületessége, hozzáállása hogy a vándorlások nyomon követésével a betegség is visszakövethető legyen. Illetve nem utolsó sorban a méhegészségügyi felelősök és állategészségügyi szakemberek munkája, akik nagy energiát fektetnek a fertőzések felszámolására, és terjedésének megakadályozására.